Szerda.

Drága unokatesómat (nekem mindenki drága, de hát mit csináljak, ha csupa kedves emberrel vagyok körülvéve), Zsoltit, nem láttam már lassan 5 éve. Telefonon, sms-ben, neten tartottuk a kapcsolatot, természetesen.

Zsolti barátnőjével (élettársával) Brigivel meg még nem is találkoztunk.

Mivel ők ketten szerdán voltak szabadnaposak, így a szerda volt az ő napjuk.

Előtte én még elmentem meglátogatni (meglepni) édesszívem Bettykémet, aki most otthon van az ő 9 hónapos Vilikéjével.

Hajni megírta, hogy merre kell menni (hála az égnek nem volt egy nagy mutatvány), aztán mivel Ivan még javában húzta a lóbőrt, őt otthagytam és átvezettem a cicaBettyhez.

Csengettem (nem jött ki senki), de nem voltam benne biztos, hogy jó a csengő. Aztán egyszer csak ott volt végre Bettyke, drága... Imádom!:)) Úgy örült!:)

És én is neki, persze. Nagyon.

Vilike is olyan édes, megzabálom, komolyan.

Sokáig nem maradtam, mondjuk, éppen csak beugrottam, de Bettyke "mérges" volt, hogy nem szóltam előre, mert ő zserbót akart sütni nekem. Édesem. Úgyhogy végül adott egy üveg házipáleszt. LOL. :)

Utána még bementem a Sparba, vettem valami kajafélét, ettünk, aztán kimentünk Zsoltiékhoz.

Kicsit féltem, hogy miről fogok én Brigivel beszélgetni, de aztán ezzel igazán nem volt gond, Brigi tud beszélni kettő helyett is. :)

Volt rántott hús, meg sült krumpli. Kellett nekünk éppen indulás előtt enni? :S

Aztán elmentünk együtt Brigi kislányáért a suliba. Brigike aztán tényleg szóval tartott mindenkit, haláli a kiscsaj. Ivanba persze, rögtön "szerelmes" lett. (Miért van az, hogy mindig minden gyerek Ivant nézi ki magának?:))

Átmentünk a szomszédos "cukiba" is, de jóóó volt a krémes. :)

A fiúk meg elmentek a kocsmába, mert a cukiban nem volt sör. Hehe.

Aztán ott nem tudom, hogyan, de a keresztapám lebeszélte Ivannal, hogy szombaton (de aztán péntek lett belőle) disznóölésre megyünk. :))

Végül, amikor visszamentünk unokatesómékhoz, csak ettünk egy jó adagot a rántott csirkéből. Kicsit olyan volt, mintha ez lett volna az első olyan hely, ahol Ivan úgy igazán jól "mert" volna enni. Egészségére.

Brigikét el kellett vinni a nagypapájához, mert Brigi és Zsolti másnap már hajnalban mentek dolgozni. Hát, ahogy jöttünk el onnan, szerintem még két utcával arrébb is lehetett hallani, ahogyan a kislány trillázik: "Szia Ivan! Szia! Szia Ivaaaan!"

Édes volt. :)))

Csütörtökön délelőtt végre "enyém" volt Flóra. :)

Hajni megkért, hogy vigyázzak rá, amíg anyukája haza nem ér. (Szerintem tuti lemondott valakit, mert én úúúúúúúúúgy akartam vigyázni Flórára. :))))))

Végre volt egy kis időnk, hogy személyesen is beszéljünk Hajnival.

Van az úgy, hogy az ember nem érzi, hogy sírni fog, csak azt veszi észre, hogy ömlenek a könnyei...

Flóra egy tündérbogár-királylány-édespofa-megeszem!:)

Megetettem, aztán világmegváltó dolgokról tárgyaltunk. Remélem, nem mondja el senkinek :)), ez a mi titkunk. :)

Hajnitól visszamentem Ivanért, mert estére meg Szilviáékhoz voltunk hivatalosak vacsorára.

Még jóóóó, hogy eltévedtünk odafelé.

Szilvia elküldte sms-ben,  hogy merre kell menni, de valahogy eggyel kevesebb körforgalmat számolt (én meg okos, mit emlékeztem arra, hogy merre van az arra :)), úgyhogy kb ugyanoda lyukadtam ki így, hogy keringtem egy sort, mintha egyenesen csak behajtottam volna Győrbe.

Hisztihegyek, végül Szilvia anyukájának háza előtt vártuk meg Tomit, akit követve csak odajutottunk végre.

3 féle vacsora volt, istenkirály finom minden. Ivan azóta is azzal nyúz, hogy neki pacal kell, de sajnos itt nem lehet venni (max majd valamilyen lengyel boltban megnézem), csak kutyakajának.

Volt még csirkepörkölt is, meg gulyásleves is (nem ebben a sorrendben: )).

Szilvia anyukája csinált annnnnyira finom madártejet. (MOST mit nem adnék egy adagért...)

Tomi és Ivan, ugyan tökre nem beszélik egymás nyelvét, a harmadik üveg bort után országos nagy tesók lettek. :)

Nem győztem könyörögni Ivannak, hogy vegye halkabbra magát, mert felébred a kisbaba.

Állati későn jöttünk el onnan, holott én már fékl 9-kor kiadtam, hogy menet van hazafelé.

És persze, el is tévedtünk megint, miért is ne...

Nem kicsit...

Péntek

Fél 12-re mentünk unokatesómékhoz megint, onnan mentünk tovább ahhoz a házhoz, ahol a disznóölés volt.

Persze, Ivan megint "kicsit" túlöltözte magát, teljesen látszott rajta, hogy városi gyerek a parasztlakodalomban... hehe.

De élvezte nagyon. Fényképezkedett a disznóval. (Amikor az már kipurcant.) Jól néznek ki együtt.

Később visszamentünk unokatesómékhoz megint, addigra Zsolti és Brigi is hazajött a munkából. Ivan és Zsolti elmentek egy körre a robogókkal. Tényleg csak egy köröcske volt, 5 perc sem volt, hogy vissza is értek.

Aztán megnéztünk egy helyet, ahol majd legközelebb lovagolni fog Ivan. Egyrészt, mert akkor zuhogott az eső, mint az állat, másrészt meg mert szombaton a lovak gazdája is disznóölésre ment. Szezonja van, úgy látszik.

Megint vissza unokatesómékhoz, megint csak egy állat jót ettünk. Fasírozottat, de milyen finomat! És milyen sokat! :)

Kaptunk "elvitelre" házikolbászt, sonkát, szalonnát, csak győzzük hazahozni. :)

Nem is győztük. :) (Meg kellett enni egy csomót! :))

Szombaton, amit nem tudtunk elhozni ide, azt elvittük apuékhoz. Olyan kár, hogy csak nagyon kevés időt tölthettünk velük.

Majd legközelebb azt is pótoljuk, de nem tudom, mikor lesz legközelebb.

Szilviáék vittek fel bennönket a reptérre. Útközben találkoztunk még Kittiékkel, mert visszaadtam neki a telefonját, meg amúgy is durva lett volna, ha nem látom még egyszer.

Aztán a reptéren jött a haddelhadd...

Kezdődött azzal, hogy a gyerek belekötött a kézipoggyászom méreteibe.

Hadd NE soroljam, hogy hány és hány repülőutat és hány különböző légitársaság járatán megtett már az a kézipoggyász!

Sőt! Maga a wizzair is gond nélkül felengedte a repülőre itt Londonban. Hogy Pesten mit szarakodtak vele, komolyan nem tudom.

Végül Ivan addig "taposta", amíg bele nem gyömöszölte abba a ketrecbe, ahol megnézheted, hogy megfelelő-e a kézipoggyász mérete.

Mellettem amúgy egy másik csaj is cifrán káromkodott, mert tutira, hogy nem ez a méret van megadva a honalpjukon, mint amekkora "ketrecet" odatesznek mérni.

Aztán meg...Beértünk a kapuhoz, és ott láttunk, hogy a 17:45-ös gép 19 órakor indul.

Yeah.

Aztán egyszercsak, minden előzetes figyelmeztetés nélkül az időpontot átállították 20:30-ra. Közel 3 óra!!

Éhesek voltunk, ettünk, aranyáron persze.

Végül a wizzair adott mindenkinek egy 1000 forintos kupont, amiért ugye, ennyit késik a gép.

Végül, valamikor 3/4 9 körül kitereltek bennünket a buszba, ami a géphez visz.

Aztán ott újabb fél órát kellett várni.

Volt a buszon pár csontrészeg srác. Azt nem értem, hogy mégis hogy gondolta a stewardess, amikor ezeket később még kiszolgálta alkohollal? Ennyire kell a pénz a wizzairnek??

Az alkesz srácok közül ráadásul az egyik nekiállt dohányozni a wc-ben! Naaaggggyon durva!

Végül 11 óra volt, mire ideértünk! 4 órát késtünk majdnem. K életbe, soha többé wizzair.

Szar is volt hazajönni, szar abban a szar házban is.

De azért otthon nagyon jó volt. :)))

Drága édes Ercsikém!

Gratulálok neked ZsebiDani születéséhez!

Nagyon szeretlek benneteket! :)

Csak kivártuk, csak kiböjtöltük, mire végre hazamehettünk.

(És már vissza is jöttünk, ez a szomorú része a dolognak.)

Egy hétig voltunk net nélkül, komolyan mondom, nem is hiányzott. Ezen magam is meglepődtem. (OK, kicsit csaltam, mert Hajni azért néha megnézett nekem ezt, azt. :)))

Drága Hajni, mindent nagyon, de nagyon köszönök neki. Nem túlzok, nélküle nem lett volna ilyen nyugodt és szép ez a kis hazalátogatás. (Cseppet modoros a stílusom ma. :))

Aszittem amúgy, már soha nem lesz február 20-a.

De aztán jött Andris, aki kivitt bennünket a reptérre, jött a repcsi is gond nélkül, tesómék is jöttek és kivittek az állomásra, hogy vonattal elhúzhassunk Győrbe, ahol meg Szilvia várt bennünket, hogy kölcsönadja a kocsit.

Tesókáméktól kaptam szülinapi ajándékot, két könyvet, az egyik itt is van velem, hogy hazafelé a metrón olvashassam.

A vonatjegy vásárlása kis értetlenségbe fajult, mert nem vágtam pontosan, mi a logikája annak, hogy pótjegyet veszek, ami aztán nem jár azzal, hogy helyet is biztosítson. Akkor meg pontosan, mire is jó? Mindegy, ők tudják.

A másik, csak hogy a "rosszat" meséljem, hogy akartam venni valami magyar újságot az útra. Kiveszek egyet, nézegetem (persze, szigorúan kívülről), mire az árus már ugrik is, hogy akkor ez lesz?

 Heeee?

Visszatettem, hogy inkább valami töményebben pletykalaposat szeretnék, mondjuk Storyt vagy Bestet. Árus megint ugrik, hogy akkor ez lesz?

Néztem rá okosan, hogy most már tényleg: HEEE?

Azokat is visszatettem, mert mindegyik elején a Jimmy volt, nem kell.

Nők Lapja, az lesz az! :)

Kivettem, odanyújtottam az árusnak, hogy na, akkor ez lesz...

Azóta is sajnálom, hogy nem szóltam be, hogy, na, baszd meg, ha nem vagy ilyen kisköcsög, akkor akár mind a négy újságot megvettem volna. Í.J., barátom.

Győrben Szilvia elvitt bennünket hozzájuk, kaptunk finom ebédet is, meg egy autót is.

(Szilvia! Angyal vagy! Igazi!)

Nem semmi vizek vertek le, hogy vezetnem kellett. El is telt pár nap, mire aztán igazán belejöttem. Addig meg hallgathattam Ivan litániáit és kioktatásait (elválok, komolyan mondom).

Széééép hangja van a kocsinak. :)) Mindegy, én imádtam, mert keveset fogyaszt, négy kereke van, és elvitt oda, ahova kellett.

Apuékhoz, először is.

Imádom őket is. :)

Jó poén volt, hogy Ivan elment apuval a kocccsmába (mert naná, hogy mindenáron magyar sör kellett neki) és ott meg beleesett egy Bedi Moncsi a nyakába. :)) (Nem apunak, Ivannak)

Azt azóta is sajnálom, hogy a hülye szervezési gondok miatt én nem tudtam Moncsival találkozni. (Akinek innen is üzenem, hogy szeretem és imádom és legközelebb pótoljuk, de nagggyon durván!:))

Na, aztán Ivant felvilágosítottam, hogy ha lehet, akkor NE menjen apuval sehova, mert ő aztán képes megvetetni a fél boltot vele.

Este aztán elmentünk Hajnihoz, hogy elhozzuk tőle a kulcsokat.

Életemben most először találkoztam Dáviddal. Végre. De nem tudom szavakba önteni, hogy mit éreztem. Annyira földöntúli volt az egész. (Nem nagy szavak ezek, tényleg az volt.)

Hajni lakása meg, anyáááám.... Azt eddig is tudtam, hogy nem semmi ízlése van a csajnak, de ez... Csodaszép a lakás, akármelyik magazinban akármikor megállná a helyét!

És jaj, de jó volt a csend! Végre, csak mi ketten, senki más. Nem ment senki fürödni a fejünk mellett, nem caplatott a lépcsőn, nem beszélt/zenélt/főzött.

Béke és nyugalom. YEAH!

(Egyetlen egy dolog hiányzott, a párnám. Soha többé nem utazom a párnám nélkül. :))

Aznap este még elmentünk a nagytessszkóba, jól bevásároltunk. Nem tom, miért 24 órás tesco a neve, talán módosíthatnánk "24 órás, de az esti-éjszakai órákban csak korlátozott kapacitással működő tesco"-ra.

Hogy vasárnap mit csináltunk, arra tökre nem emlékszem.

Csak arra, hogy éjjel olyan iszonyatosan fájt a fejem, hogy nem sok hiányzott, hogy Ivant fel nem ébresztettem, hogy irány a kórház. De szerencsére Hajni rendszeretetében nem csalódtam, elsőre sikerült pontosan azt a szekrényajtót kinyitnom, ami mögött találtam fájdalomcsillapítót.

Ja, amúgy asszem, hogy az Árkádba mentünk vasárnap Tündivel és a tesókkal.

Nézegettem könyveket, de aztán nem vettem semmit magamnak, csak Benőnek a harmadik Harry Pottert.

Ivan vett magának néhány pólót, meg egy pulcsit.

Aztán beültünk egy kávézóba, ettünk hatalmas fagyikelyheket (még nekem is nagy volt) (volt még valami, ami miatt nem érzem túl jól magam azóta sem, de visszacsinálni nem lehet :((  ),  aztán meg vásároltunk az Intersparban is.

Anyáááám, a kocsi zárja... Tündi majdnem kiesett a körforgalomban.

Na de ilyet....

Hétfőn Győrbe mentünk újra, mert Ivan csizmát akart venni magának. Előtte még bementünk apuhoz Győrszentivánba a munkahelyére, mert kocsonyahúst kellett venni, mert Ildike kocsonyát akart enni.

Tök jó, hogy nem ismerem Győrszentivánt, nem kicsit kóvályogtunk, mire odataláltunk apuhoz.

Előtte még azonban megkerestem az én Reni barátnőmet az egyik helyi iskolában (ott tanító néni), aki cseppet mérges volt rám, megjegyzem, jogosan.

Úgy volt megbeszélve, hogy vasárnap meglátogatjuk őket, de hááát, megint csak szervezési problémák miatt nem értünk oda.

De azért olyan jó volt látni őt! Nem változott semmit. :)

Apuval elmentünk húst, meg kolbászt venni, aztán a kocsit otthagytuk az állomáson, és apu kollégája vitt be bennünket Győrbe.

Csizmát persze nem találtunk.

Viszont marrrha jót ettünk az Arrabonában, sajttal, sonkával töltött sertésbordát, de akkorát...!:)) Imádom, tényleg akkora, hogy beteríti a tányért. :)

Aztán sétáltunk a városban egy nagyot (Ivan lefényképezkedett egy zöld trabanttal (szerintem ilyet még nem látott :)).

Bementem Margitkához, az egykori tanulmányisomhoz a fősulin. Totál meglepibe. :)

Úgy örültem neki! :) Meg szerintem ő is nekünk.

Folyt köv....

Rékával, megint.

Nem először, és remélem, nem is utoljára.

Olyan érdekes, hogy álmomban a babócám mindig és megcáfolhatatlanul kislány. :) Pont úgy, ahogy az életben is lesz majd.

Réka most újszülött volt, és az első szopiztatásra készültünk. Nem volt rajta ruha, csak egy kendőbe volt bugyolálva. Idősebbnek tűnt mint egy újszülött, kis kerek arcocskájából olyan várakozóan nézett rám a hatalmas szemeivel... :)

Gyönyörű volt!

Imádom!

Imádom őt már most! :)

Úgy kezdődött volna, hogy

"32 éves lettem én..."

Aztán rájöttem, hogy beelőzött valami József Attila nevű pasas...

:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Már napok óta éreztem, hogy bújkál bennem valami.

Ma reggelre ki is jött. Igaz, elég, lightos, visszafogott, de azért, csak nátha, a fene egye meg.

Agyongyógyszereztem magam, remélem, használ.

De tulajdonképpen még időben jött ki, mert jövő hétre "kiszárad", és nem fog már fertőzni sem (remélhetőleg írmagja sem marad), mert begolyózok, ha Flórát most sem dögönyözhetem meg, ha otthon leszünk. (10 nap múlva is jó, de hát muszáááááááááááááááááááj!)

Az eső meg csak esik.

Miért NE esne? :S

(Hogy ilyen legyen az utolsó napon ebben az "évben"... Mindegy, ez van. Holnap már egy teljesen más napra ébredek. Brühühühühü)

Még nem ma, de már csak 5 nap!:)

Már régóta visszaszámolunk, de most meg már végképp a finisben vagyunk. :))

Asszem, mondhatom, hogy szerencsés csillagzat alatt sikerült kiválasztani az időpontot a hazautazásra.

Olyan drága, drága barátaim vannak, akik nagyon sok terhet levettek a vállamról (és nagyon sok pénzt meg is spóroltak nekem).

Nyilván, abban aztán semmi, de semmi szerencsés nincs, hogy Hajni szívemnél ez a borzasztó dolog történt, úgyhogy, anélkül, hogy a kettő között akármilyen párhuzamot is vonnék szeretném megköszönni neki,  hogy felajánlotta, hogy a lakásában aludhatunk, amíg otthon vagyunk.

A másik pedig, hogy az autógond is megoldódott, azt pedig drága Szilviámnak köszönjük szépen, aki a nem használt autóját adja oda nekünk...

Köszönöm nektek, lányok, TÉNYLEG angyalok vagytok!:)))

Tegnap elmentünk egy kicsit vásárolgatni, mert ugye, üres kézzel mégsem mehetünk. :)

Nem tudom, hogyan fogunk beleférni a bőröndökbe, mert nem akarok, csak egy nagyot vinni (fapados, a csomagért külön kell fizetni, yeah), meg két kézipoggyászt.

Ivan meg, persze, már felsorolta, hogy ő hozza ezt, meg ezt, meg ezt...Kössz...

Mosni nyilván nem akarok, de lehet, hogy muszáj lesz, ahogy én ezt elnézem.

Mindegy, akár az is, csak otthon legyünk  már.

De előtte a héten még vár ránk egy vacsora Ágiékkal, majd szerdán, kicsit ünneplünk, bár nagyon nincs mit. :(( (Ezen nincs mit)

Ugyanoda megyünk, természetesen, ahova Kittivel is, remélem, Áginak és Vikinek jobban bejön majd a hely!:)

Nekem be fog, ez nem is kérdés. :)

Azt amúgy még nem találtam ki, hogy melyik napokon kit látogatunk meg, lehet, hogy tényleg csak durr bele módra megyünk majd mindenhová.

Még azt sem írtam pontosan össze, hogy ki mindenkit kell útba ejtenünk.

Hajni+Flóra - ez nem is kérdés.

Szilvia - szintén nem.

Aztán most már ideje lenne megnézni az unokatesómékat is, Bettykét is, szánkózni is el szeretnék menni, Ivan olyat még úgysem csinált... :)

Jaaaj, de jó lesz!:)))

YEAH!:)

Azt meg nem is mondtam, hogy a múlt héten volt nálam egy nagyon kedves magyar srác, hozta a magyar kocsiját, és én meg gyakorolhattam egy kicsit a sebváltós vezetést. :)

Le nem fulladtam egyszer sem (meglepetééééés), de azért rendesen leizzadtam. (Szerintem ő is. Meg Ivan is a hátsó ülésen, bár ő meglepően csendben volt. Tutira imádkozott.)

Nem történik sok különös dolog mostanában, azért nem is írtam.

Elvagyunk, sajnos még mindig ugyanott.

Ezerrel készülődünk haza (vagyis, legalább is beszélünk róla!), már nagyon várjuk mindketten. Ivan is emlegeti nap mint nap. :)

Eddig a nagy gond a szállás volt, mert tudom, hogy nem esik jól az otthoniaknak, de nem akarunk apuéknál aludni. Nem bunkóságból, hanem mert a tököm tele van ezzel a nyamvadt "menekültszállóval", hogy az ember egyszer nem tud egy jóízűt aludni, mert valaki mindig járkál, beszél, fürdik stb stb stb.

Nincs olyan a szabadnapon, hogy azért ébrednék fel, mert én akarok vagy mert eleget aludtam... Grrr!

Úgyhogy legalább a szabadságunk alatt szeretnénk egy jót pihenni.

Mert hát, akárhogyan is, apuéknál mégiscsak ott van 4 ember, akikből 2 iskolába, a másik 2 meg dolgozni jár. Meg hát, ők ott élnek! Most nem kérhetjük tőlük, hogy lábujjhegyen járkáljanak, reggel fél 10-ig zajt ki ne adjanak...

Szóval, kerestünk valami szállodát.

A legjobb egy lakás lett volna, ha tudtunk volna bérelni egy hétre, de az nem volt, maradt egy szép kis vendégház. Hát, nem olcsó, de a célnak megfelel.

De aztán jött az én drágám (www.fluoreszka.freeblog.hu), és felajánlotta, hogy odaadja a lakását. (Érthető okokból, sajnos az a lakás már üres egy ideje.)

Na jó, ez a felajánlás olyan volt, hogy azóta is ég a pofám, hogy majdnem csak úgy jött ki, hogy én célozgattam, ő meg vette a célzást - pedig nem!:)

Mindenesetre, innen is, itt is, nagyon-nagyon köszönöm, Hajnim!:)

Most már csak a kocsibérlés van hátra.

Vannak nagyon jónak tűnő ajánlatok, a baj nem az...

Hanem az, hogy én már közel 5 éve nem vezettem botváltós autót, hanem csak automatát. Amerikában ugye, az nem luxus, ott azt a kocsit csodálják meg, amiben botváltó van.

Ivan is nagyon "kedves", azt hajtogatja, hogy nem fogom tudni kihozni a kocsit még a kölcsönzőcég garázsából sem.

Jól esne, ha már segíteni nem tud, akkor legalább kussban maradna...

:)

Ezt már Ercsinél is elmeséltem, de azért leírom itt is, mégiscsak az én "sztorim". :)

Vasárnap vacsorát főztünk a konyhában Ivannal, ott volt még Ági és Viki is. (Viki Ági kislánya.)

Ági letett egy tányér levest Viki elé, ő pedig annyit mondott: "köszönöm".

Nem láttam, mert háttal álltam nekik, csak hallottam.

És puff, elkezdtem sírni.

Ezen.

Mert úgy, de úgy meghatott, én olyan szépnek találtam ezt az egészet. Az anya leteszi az ételt a gyermeke elé, ő pedig azt mondja: "köszönöm".

Én is akarom!

Vagyis Kitti.

Tesókám. :) Imádom.

Múlt hét keddtől szombatig volt itt nálunk, olyan jó volt. :)

Csak kár, hogy dolgoznom is kellett, ezért nem tölthettünk együtt annyi időt, mint amennyit szerettem volna.

Kedden a fél napot (a délelőttöt) kivettem szabinak, hogy ki tudjak menni elé a buszhoz. Repcsivel jött, de a reptérről busszal jött be a Victoriára.

És még csak nem is hányt, fejlődik!:)

Ettünk egyete a mekiben, elvittem hozzánk, lepakolt, aztán én mentem dolgozni, ő meg várost nézni.

Aznap este elvittük őt Ivannal a kedvenc brazil éttermünkbe.

Szégyen és gyalázat, Kittinek nem ízlett a picanha, az a kaja, amibe én bele tudnék fulladni!

Én ettől függetlenül is degeszre ettem magam, mert igenis a világ legjobb kajája! :)

Akartam neki tortát is venni aznap, mivel, hogy előző nap volt a szülinapja, de aztán ebből csak csütörtökön lett valami.

Szerdán és csütörtökön is a barátaival volt, aztán végre pénteken elmentünk együtt Windsorba. Először bejöttünk a munkahelyemre dolgozni kicsit, aztán meg irány "vidék".

Windsor szép mint mindig. Csak kicsit hideg volt, de kibírható.

Jól megcsodáltunk mindent, jól összevesztünk mindenen, csak ahogy máskor is szoktuk. :))

Este már itt Londonban buszoztunk egy jót, London by night, szép is az.

Olyan hamar szombat lett, hogy el sem hiszem! :((

Bár, majdnem hogy ittmaradt a tesókám, a hatalmas magyarországi havazások miatt.

Az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy fel fog szállni a gépe és nem törlik, hiszen szombaton gyakorlatilag mindent töröltek ki-és be Ferihegyről egyaránt.

Aztán végül csak hazarepült. Sajnos.

Jöhetne gyakrabban is. :)